Károly Róbert kora Gyöngyösön 1310 – 1342

Az 1200-1300-as évek fordulóján végbemenő politikai, gazdasági és társadalmi változások Gyöngyöst sem hagyták érintetlenül. Miután I. Károly – vagy ahogyan nálunk nevezték, Károly Róbert – legyőzte a tartományurakat, megnyílt az út a királyi hatalom újjászervezésére. Első lépésben visszaszerezte a királyi várbirtokok zömét, elkobozta a tartományurak, illetve a hatalmaskodás miatt elítéltek birtokainak jelentős részét, amit a hozzá hű urak között osztott szét. Így kapta meg Gyöngyöst 1327-ben a hűtlenné vált Aba nembeli Csobánka családtól Szécsényi Tamás erdélyi vajda, aki azt mátraaljai birtokainak központjává tette. A főúri rezidenciáját Benén alakította ki a Bene várban. Kérésére 1334-ben Károly Róbert városi kiváltságlevelet adományozott Gyöngyösnek, amelyben ugyanazon jogokat biztosította, mint Buda polgárainak. Noha ez az 1334-es kiváltságlevél lehetővé tette városfal építését, erre nem került sor. A XVI. században is legfeljebb árok és sövénykerítés védte a lakosságot a kóborlók és a martalócok ellen.

A város kiterjedése a mainál jóval kisebb volt. Magját az egymást metsző négy főutca képezte: a Bene (ma Kossuth és Szt. Bertalan), a Tót (ma Vachott Sándor), a Solymos (Petőfi), és a Nagy (később Csapó, ma Jókai) utcák. A kereszteződés „középpontjában” a város plébániatemploma állt. A Szécsényiek a XIV. század közepén átalakították, illetve bővítették, majd a XV. század utolsó negyedében késő gótikus csarnoktemplommá alakították át. A hagyomány szerint a XIV. században, a ferenceseket is a család telepítette le a mezőváros délkeleti részén. A Sarlós Boldogasszony védnöksége alatt álló templom a XV. században épülhetett. A Szécsényiek egész városra kiterjedő urasága 1419-ben szűnt meg.