Az egyik legfélelmetesebb elemi erőtől, a tűztől való rettegés keltette életre Flóriánnak, az „Isten tűzoltójának alakját. A tűzoltók számára Flórián a tűzoltó munka lényegét testesíti meg: az állhatatosságot, becsületet, embertársaik megsegítését.
Ki volt Szent Flórián?
A római légió egyik századosa volt, aki keresztény hitre tért. Ez a 3. században történt. Flórián már búcsút vett a hadseregtől, mikor kitört a keresztényüldözés. Flórián megvallotta hitét, persze elfogták és bíróság elé állították. Mivel még gyermekkorában az imádságával megmentett egy házat a tűzvésztől, azt kérte, hogy tűzben haljon meg, s lelke így hamar Istenhez száll. Hát, ezt sem vették figyelembe. Megbotozták, majd kővel a nyakában vízbe dobták. Az ítéletet május 4-én hajtották végre, ezért ekkor van az emléknapja. Halála kapcsán a fuldoklók védőszentje is lett.
Régebben szokás volt a házakra a szent szobrát állítani, amint egy égő házra sajtárból önti a vizet.
Flórián a tűzoltók és tűzzel dolgozók védőszentje volt. Flóriánnal kapcsolatos néphagyományról csak kevéske adat van.
A Mura-vidéken Flórián napján csakis férfi rakhatott tüzet. Mielőtt tüzet gyújtott, a kezét megmosta és szétpermetezte a vizet, hogy ne okozzon a tűz veszedelmet. Másutt ezen a napon egyáltalán nem raktak tüzet. Néhol ősi módon gyújtottak tüzet ezen a napon: napfelkelte előtt élőfa vastagabb, száraz ágán át kötelet dobtak és addig húzogatták, míg lángot vetett. A falu ezután erről gyújtott tüzet.
Még a kovácsok sem dolgoztak, és kenyeret sem sütöttek.
Szegeden Flórián még a sörfőzők, fazekasok, tűzoltók, kéményseprők patrónusa volt, ezért ott a sör tréfás neve flóriánvíz volt.
Flórián napján a tűzoltók, pékek, kovácsok patrónusának napján, a tűzvészek elkerülésére Flóriánhoz imádkoztak.