A Operagálát a főszereplő betegsége miatt „megmentő” Koczka Tamàs feleségének szeretettel és büszkeséggel írt sorait osztjuk meg:
” Egy kis kiegészítés a cikkhez.
Tamás Koczka ismét bebizonyította, hogy kíváló énekes, művész és igazi alázatos előadó.
Egy kis „háttérsztori”.
Szombat délelőtt a szokásos kisbabás kialvatlansággal ébredtünk. 10-kor Miller Lajos nemzet művésze csörgött telefonon,hogy be kellene ugrani a produkcióba és 14 órára leérni Gyöngyösre, mert Kálmándy Mihály művészúr sajnálatos módon lebetegedett. A méltán nagyhírű operaénekes nem kis feladatot vállalt az estére így kilátásba került az is, hogy le kell fújni a produkciót.
Tomi rendkívül megtisztelőnek érezte a felkérést, azonban felelősségteljes énekesként pontosan tudta, hogy milyen súllyal jár egy ilyen „beugrósdi”. Ráadásul gyötörte az aznapi elköteleződése iránti felelősség, hiszen
Tominak tegnap 2 koncerten lett volna jelenése, amire készült a Honvéddal. Ez úton is nagyon hálásak vagyunk, hogy elengedték őt.
Lencsike szerencsére kellően jól tolerálja, ha apa gyakorol itthon, mindig csodálattal tanulmányozza, hogy tud ilyen gyönyörű hangon énekelni. Tomi pizsamás outfitje mit sem vett le az általa gyakorolt csodálatos áriák értékéből. Gyorsan össszepakoltunk és enni ugye már nem nagyon volt idő, mert rohanni kellett.
A kocsiban a híres Torreador ária szólt, Tomi pedig ezerrel gyakorolta a francia szöveget, amit 4 évvel ezelőtt még diák korában énekelt utoljára. Tomi nem kicsit izgult, hogy fog tudni teljesíteni, hiszen az aznap esti repertoárban szerepelt olyan dal, amit nem, hogy nem énekelt de még nem is hallott. Jó feleség módjára igyekeztem pallérozni önbizalmát, de egy percig nem cseréltem volna vele helyet.
A koncert egyszerűen lenyűgöző volt. Minden technikai és művészi részletével, a nagyszerű énekművészekkel együtt. Én már csak tudom az ilyet értékelni, ugyanis több, mint féléve csak a tv-ből élvezhetek bármilyen koncertet.
Fogalmam sincs, hogy csinálta, de meglepetten konstatáltam, hogy nem csak jól énekel, hanem a szívét is kiteszi a közönségnek. Megszűnt tér és idő. Borzongató érzés volt látni, hallani őt, ahogy helyt áll a többi nagyszerű énekes között.
Az külön elképesztő volt,hogy fejből énekelt olyan dalt is, amit soha nem hallottam tőle és tudtam, hogy az öltözőben vette a fáradtságot azért, hogy a közönségnek jobban át tudja majd adni.
Tomi nem szeret dicsekedni vagy egyáltalán a szakmájáról, munkájáról beszélni. Pedig volna miről. Ő mindig csendben, pontosan teszi a dolgát.
A mai világban ugyan tényleg nem egyszerű, de azért nagyon bízunk benne, hogy egyszer sokan ismerik majd a nevét.
Addig is folytatja úgy, ahogy eddig. Értéket ad, példát mutat és tanít.”
(Foto: gyongyos.hu)